HARRY POTTER ÉS A TITKOK KAMRÁJA

Író: J. K, Rowling
Cím: Harry Potter és a Titkok Kamrája
Eredeti cím: Harry Potter and the Chamber of Secret
Eredeti kiadó: Bloomsbury Publishing
Magyar Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2016
Eredeti kiadás: 1998
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Műfaj: fantasy
Oldalszám: 368 oldal
Film: igen
Kapcsolódó film: Harry Potter és a Titkok Kamrája
Illusztrátor: Cliff Wright

Fülszöveg:

" - Ó, uram - szipogta, és megtörölte a szemét rongyos
párnahuzat ruhájával. - Harry Potter bátor és vitéz!
Máris ezer veszélyt legyőzött. De Dobby azért jött,
hogy megvédje Harry Pottert, hogy figyelmeztesse őt,
még ha ezért rá is kell csuknia a fülére a kandallóajtót...
Harry Potter nem mehet vissza a Roxfortba.

Harry Potter aki éppen egy éve tudta meg magáról, 
hogy varázslónak született, Dobby figyelmeztetése ellenére
tovább folytatja tanulmányait a Roxfort Boszorkány-
és Varázslóképző Szakiskolában.
Mivel lekési a különvonatot, barátjával, Ronnal együtt
egy repülő autón érkezik tanulmányai színhelyére.
Hamarosan bebizonyosodik, hogy Dobby
nem a levegőbe beszélt, amikor
óvni próbálta őt."

Ajánlás:

"Séan F. P. Harrisnak,
a fékeveszett sofőrnek
és a "cudaridős" barátnak"

Történet:

SPOILERES!!!

Harry épp a Dursley-éknél szenved, amikor feltűnik Dobby, a házimanó, és közli vele, hogy ha Roxfortba megy, halott ember. Harry természetesen nem hallgat rá, úgyhogy a manó lebegtetős balhéba keveri, aminek következményeként Vernon bácsi ketrecbe zárja. Szerencsére Ron és az ikrek egy repülő Forddal kimentik. A Weasley-családnál pihizik egy darabig, majd az Abszol úton összefut Malfoyékkal és az öntelt, de inkompetens Gilderoy Lockharttal, aki az új Sötét Varázslatok Kivédése tanár lesz. Harry és Ron lekésik a Roxfort Expresszt (köszi, Dobby!), úgyhogy a Forddal érkeznek – egyenesen a fúriafűzbe.
Az iskolában fura dolgok történnek: valaki kővé dermeszt embereket, és egy vérrel írt üzenet szerint "Feltárult a Titkok Kamrája". Mindenki Harryre gyanakszik, mert párszaszáj, vagyis érti a kígyókat. A trió százfűlé-főzet segítségével Malfoyt próbálja kihallgatni, de kiderül, hogy ő sem tud semmit. Eközben Harry egy különös naplót talál, amely egy Tom Denem nevű diák emlékeit őrzi. A napló felfedi, hogy Hagridot egyszer már megvádolták a kamra kinyitásával, és valami brutális szörnyeteg támadott a suliban.
A helyzet durvul: Hermione is kővé dermed, majd Ginnyt is elrabolja a kamrában rejtőző baziliszkusz. Harry és Ron Lockhartot is magukkal cipelve lemennek a kamrába, ahol kiderül, hogy Tom Denem valójában Voldemort fiatalkori énje. Ginny az ő befolyása alatt cselekedett, és ha nem tesznek valamit, meg is hal. Jön Fawkes, Dumbledore főnixe, és segít Harrynek megvakítani a baziliszkuszt, majd Griffendél Godrik kardjával a fiú ledöfi a dögöt. A naplót egy méregfoggal kinyírja, Tom eltűnik, Ginny megmenekül.
Dumbledore persze mindent elmagyaráz, és Harry csellel felszabadítja Dobbyt Malfoy uralma alól. Hagrid visszatér, mindenki örül, a vizsgákat eltörlik (Hermione kivételével), és a Griffendél megint megnyeri a házkupát. Happy end.

Értékeljünk:

Ez a sztori egy igazi hullámvasút, tele varázslattal, rejtélyekkel, és persze a szokásos Dursley-féle lelki terrorral. Nézzük szépen sorban, mi is történik, és miért működik az egész olyan jól.

Harry és a Dursley-k: Az éves börtönélmény
Ahogy az első könyvben, itt is kapunk egy adag Dursley-féle horror show-t. Harry szokás szerint úgy van ott, mint egy háziállat, akit csak etetnek, de amúgy nem nagyon akarnak látni. Dobby belépője meg pont annyira kaotikus, amennyire egy házimanó első szereplésétől várnánk. Ő egy tipikus "a cél szentesíti az eszközt" karakter, és bár jót akar, olyan szinten kicseszik Harryvel, hogy egy ponton jogosan merül fel a kérdés: ez most segít neki vagy inkább tönkre akarja tenni az életét?
A pudingdobálós balhé tökéletes példája annak, hogy Dobby csak a saját fejével gondolkodik, és esélyt sem ad Harrynek, hogy eldöntse, akar-e félni vagy sem. A Dursley-k reakciója hozza a formát: azonnal cellát csinálnak a szobájából, ami nagyjából egy lépéssel van a tényleges kínzókamra előtt. Ha nincs a Weasley-fiúk epikus mentőakciója, Harry valószínűleg ott rohad meg egy bádogrács mögött.

A Weasley család: Meleg otthon, repülő autó, és a legendás anyai terror
Az Odú továbbra is az egyik legjobb helyszín a sorozatban. A Dursley-ház hideg, unalmas és lélektelen, az Odú viszont zajos, zsúfolt és minden tele van varázslattal. Arthur Weasley imádnivaló őrült professzor-típus, aki egy varázsvilágban is geeknek számít, míg Molly egy szerető, de félelmetes anya, aki bármikor képes egy széklábbal elfenekelni bárkit, ha úgy érzi, megérdemli.
Fred és George zseniálisak, ahogy mindig. Az ő humoruk és "lesz, ami lesz" hozzáállásuk adja az egész sztori egyik legjobb pillérét. 
A Weasley-Malfoy szembenállás itt teljes pompájában kibontakozik. Lucius Malfoy konkrétan egy magasabb szintű sznob, aki bármikor képes odaszúrni egy mondattal úgy, hogy közben mindenki más érezze magát egy trágyarakásnak. Dracónak van egy jó jelenete, amikor sárvérűnek nevezi Hermionét, és itt először látjuk, hogy ő sem csak egy elkényeztetett kis rohadék, hanem az apja nézeteinek tökéletesen idomított másolata.

Roxfort: Az új év egy idióta tanárral és egy gyilkos szörnnyel
Lockhart zseniális karakter. Pont annyira idegesítő, hogy minden egyes mondata után ökölbe szorul a kezed, de közben annyira komikus is, hogy nem tudsz nem nevetni rajta. A legjobb, hogy Harry és Ron végig látják rajta, hogy egy ócska sarlatán, de a tanárok valamiért mégis hagyják, hogy nyomassa a műsort.
A Titkok Kamrája szál tökéletesen épül fel. Az első támadás után a hangulat elkezd sötétedni, és ahogy egyre több áldozat lesz, tényleg egy nyomozós-thrilleres vibe-ja lesz az egésznek. Az, hogy Harry párszaszáj, egy zseniális csavar, mert az olvasó egy pillanatra elgondolkodik: "Mi van, ha tényleg ő nyitotta ki a kamrát?"
A naplószál is erősen indul. Tom Denem elsőre egy kedves, intelligens srácnak tűnik, de aztán kiderül, hogy ő az egésznek a főgonosza. Az a pillanat, amikor leírja a nevét, és átrendezi "I AM LORD VOLDEMORT"-tá, az egyik legikonikusabb dolog az egész sorozatban.
A baziliszkusz ötlete szintén remek. Egy óriási kígyó, aki egy pillantással kinyír bárkit? Hát persze, hogy Mardekár Malazár szellemi öröksége! Az is zseniális, hogy mindenki, akit elkap, csak kővé dermed, mert senki sem néz közvetlenül a szemébe – ez mutatja Rowling precizitását a sztoriban.

Dobby redemption arc és a végső összecsapás
Dobby Harry életének legnagyobb kellemetlenségeként indul, de a végére bebizonyítja, hogy azért van benne jó is. Az, hogy Harry egy zoknival szabadítja fel, egy tökéletes "Malfoy megszívja" jelenet. Lucius persze azonnal meg akarná átkozni Harryt, de Dobby végre megmutatja, mit is tud egy felszabadult házimanó.
A könyv vége a szokásos "mindenki happy" stílusban zárul: Hagrid visszatér, vizsgák elmaradnak (Hermione legnagyobb bánatára), és a Griffendél ismét nyer.

Összegzés
Ez a könyv még sötétebb és komplexebb, mint az első rész, de közben megőrzi a humorát és a varázslatos világát. A szereplők fejlődnek: Harry már nem csak egy új fiú a varázsvilágban, hanem valaki, aki felelősséget vállal. Ron hozza a hűséges barát szerepét, Hermione megint mindenkit megment az eszével, és még egy Malfoy-családos társadalmi konfliktus is kibontakozik.
A rejtély jól van felépítve, és a végső megoldás is logikus, nem csak egy Deus Ex Machina. Az új karakterek (Lockhart, Dobby, Denem) mind hozzátesznek valamit az univerzumhoz, és a Titkok Kamrája tényleg olyan legendának érződik, amiről már ezer éve beszélnek.
Összességében ez a könyv egy brutálisan jó folytatás, ami nemcsak bővíti a világot, hanem mélyíti a karaktereket is. Ha az első rész egy mágikus kaland, akkor ez egy sötét fantasy-thriller, amit még egy idióta celeb-tanár sem tud teljesen elrontani.