LOST 1.évad

A magára hagyott emberi lélek legmélyebb rétegei gyakran csak akkor tárulnak fel, amikor a civilizáció nyújtotta kényelmes díszletek egyszerre eltűnnek a horizont mögött. Egy ismeretlen sziget vad szépsége és kiismerhetetlensége nem csupán a túlélést teszi próbára, hanem a bizalmat, az erkölcsöt és a józan észt is. 

Az Oceanic Airlines 815-ös járata – mely Sydneyből indult volna Los Angeles felé – végzetes kitérőt tesz, midőn egy műszaki meghibásodás következtében az ismeretlenbe sodródik, s végül darabokra szakadva egy látszólag elhagyatott, trópusi szigeten zuhan le. A túlélők – még a civilizáció utolsó foszlányaiba kapaszkodva – tábort vernek a parton, és kétségbeesett kísérletet tesznek a külvilággal való kapcsolatfelvételre. Minden reményüket egy 16 éve ismétlődő, francia nyelvű segélykérő üzenet halvány hangfoszlánya zúzza szét – mely egy magányosan élő nőhöz, Rousseau-hoz vezeti őket.
A sziget azonban hamarosan megmutatja baljós arcát: füstből szőtt szörnyeteg, ismeretlen vadállatok és egy megtévesztő "túlélő", Ethan jelenléte teszi egyre nyugtalanítóbbá a légkört. A titkok sűrű köde közepette Claire-t és Charlie-t elrabolják, ám míg előbbi végül visszatér, Ethan a saját bosszújának martalékává válik.
A szigeten az emberi természet legmélyebb rétegei kezdenek kibontakozni: vezetői szerepek formálódnak, múltbéli traumák és erkölcsi dilemmák kerülnek felszínre. Jack, az önfeláldozó orvos, és Locke, a rejtélyes vadász közötti feszültség egyre nő, különösen miután egy földbe temetett bunker nyomára bukkannak. Boone – Locke hűséges társa – egy végzetes baleset áldozata lesz, miközben a bunker titkát próbálják feltárni.

A túlélők tábora végül megosztottá válik: egyesek a forráshoz költöznek biztonság reményében, mások a parton maradnak, bízva egy esetleges mentésben. Eközben egy tutaj is elkészül, ám mire elindulna, a "többiek" elnevezésű, titokzatos csoport lecsap: a tutaj megsemmisül, Waltot elrabolják.
A szezon végére a feszültség az elviselhetetlenségig fokozódik: Rousseau segítségével dinamitot szereznek, hogy feltörjék a rejtélyes bunker ajtaját. Ám miközben a sors lassan visszaszámol, a kérdések csak sokasodnak: kik rejtőznek a dzsungel mélyén? Mi a sziget valódi arca? És mit tartogat számukra a sötét, hideg vasajtó mögötti világ?

A Lost első évada annak idején valódi tévés szenzációnak számított, és a mai napig megőrzött valamit abból a titokzatos, feszült atmoszférából, amivel berobbant a köztudatba. A történet alapja egyszerű, de hatásos: egy repülő lezuhan egy lakatlannak hitt szigeten, a túlélők pedig megpróbálnak életben maradni. Már az első epizódokban világossá válik, hogy a sziget nem csupán trópusi környezet, hanem a történet aktív és szándékokkal teli szereplője.

A sorozat tempója jól kiegyensúlyozott: a túlélők mindennapi küzdelmei, az élelmiszer- és vízkeresés, a belső konfliktusok, illetve a múltbeli visszaemlékezések dinamikusan váltják egymást. Ezek az ún. flashbackek nem csak hátteret adnak a szereplők döntéseinek, hanem mélységet is adnak a karaktereknek – ez az egyik legerősebb pontja a sorozatnak. Minden szereplőnek van valami titka, terhe vagy személyes válsága, amit a sziget csak még inkább felszínre hoz.

Az évad során fokozatosan épül a rejtély: egy francia segélykérés, amit 16 éve sugároznak, egy ismeretlen ragadozó a dzsungelben, egy másik, ellenséges csoport, és egy rejtélyes bunker, amit Locke megszállottan próbál kinyitni. A természetfeletti elemek finoman, de egyre nyomatékosabban jelennek meg, és bár sok a megválaszolatlan kérdés, a feszültség végig érezhető.

A színészi játék korrekt, bár nem mindenki hoz kiemelkedő alakítást. Matthew Fox (Jack) és Terry O'Quinn (Locke) között jó az ellentét dinamikája, Dominic Monaghan (Charlie) pedig erős pillanatokat kap, főként a függőségével kapcsolatos jelenetekben. A párbeszédek néhol kissé túlírtak, néhol kifejezetten feszesek, de a rendezés és a zene – főként Michael Giacchino zenéje – remekül tartja össze a jelenetek érzelmi ívét.

A Lost első évadának egyik nagy erőssége, hogy képes fenntartani a néző kíváncsiságát. Folyamatosan adagolja a kérdéseket, miközben elegendő válasszal szolgál ahhoz, hogy a történet ne csak egy helyben toporogjon. A finálé látványos, feszült és nyugtalanító – pont úgy zárja le az évadot, hogy az ember azonnal indítaná a következőt.

Összességében a Lost első évada egy jól felépített, izgalmas és karakterközpontú sorozatkezdés, amely egyszerre nyújt szórakozást és kíváncsiságot ébreszt a nézőben. A rejtélyek ugyan sokasodnak, de még nem uralják el teljesen a történetet – itt még elsősorban az embereké a főszerep. És ez nagyon is jól áll a sorozatnak.

Wikipédia